Útibeszámoló – 4 nap alatt a Fertő körül

1. nap

Kisebb viszontagságok közepette megérkeztünk Sopronba (lásd előző poszt), és a hamari lepakolás miatt azonnal neki is indultunk Fertőrákosra, az első szállásra. Szerencsére az emelkedőket ellensúlyozták a lejtők, úgyhogy közben lehetett pihenni :)

A cölöpháznál lepakolásztunk pihenni egyet. Bevizsgáltuk a tó vizét, ami még mindig jó, de szokás szerint nagyon iszapos és sekély. Aztán (immár csomagok nélkül) vissza Sopronba körbenézni. Persze nem elég hogy meredek, még szembeszél is volt. Pihenésképp bementünk a kőfejtőbe, ami legalább nyitva volt (Sopronban hétfő lévén szinte minden zárva, a tűztorony meg épp az orrunk előtt csukott be). Azért bejártuk a belvárost, sőt, körbementünk a Lővér körúton is. Felmásztunk az új Sör-dombi kilátóba, majd este vissza a tóhoz (mivel a palacsintázó már bezárt… :P).

2. nap

Reggel határátléptünk Rákosnál, túl sokat nem foglalkozott velünk az egyenruhás, jóformán csak dísznek vannak ott. Mörbischben körülnéztünk a nyári fesztivál helyszínén (a strandon), aztán mentünk is Rusztra. Onnét elkanyarodtunk Sankt Margarethen felé, és nagy nehezen kora délutánra elértünk Eisenstadtba. Valahogy arrafele eltünedeztek a biciklis információs táblácskák, térképezni kellett.

Alig beértünk Eisenstadtba rákezdett az eső, úgyhogy gyorsan bemenekültünk a kastélyba. Mondtam a pénztárosnak hogy két jegyet szeretnék, ő meg elkezdi magyarázni (mindez németül ugye) hogy következő vezetés csak négykor. Én meg kapálózok kézzel-lábbal, hogy de mi a ½ 4-es magyar vezetést akarjuk elcsípni, erre a kiscsaj: „ja, magyarok? akkor 12 € és futás a csoport után balra!” :)

Sajnos kifogtunk egy hülye bevásárlós-vén-szatyrok csapatot, akik hajtották az idegenvezetőt végig hogy gyorsan-gyorsan, mert nem marad idejük shoppingolni… Az ilyen mi az rákért jön be a kastélyba?? Utána a kertet sem tudtuk megnézni, annyira esett. Vártunk vagy másfél órát, de csak nem állt el; ezért nagy nehezen nekiindultunk, és végig esőben mentünk 20-25 km-t Purbachig, a következő szálláshelyre. Kicsit szétáztunk…

3. nap

Reggelre szerencsére megszáradt minden, csak a biciklik nyikorogtak egész picit, a zuhé lepucolta az olajat… Megnéztük a török kaput, körüljártuk a falut, és indultunk is tovább. A tó nyugati, északnyugati részén végig dombok, úgyhogy fel-le, fel-le; és folyamatosan szőlő, ameddig a szem ellát. Benéztünk Breitenbrunnba, a következő megálló pedig már Neusiedl volt. Végre egy viszonylag nagyobb valami, ahol voltak rendes boltok meg éttermek… Még egy nyamvadt ásványvizet is nehéz venni falun, mert vagy nincs behűtve, vagy nincs nyitva semmi: déltől 3-4-ig bezárnak szieszta címén.

Jól bekajálva mentünk tovább Weidenen keresztül az aznapi végállomásra, Podersdorfba. Ez az egyetlen település a tó körül, amit nem választ el nádas a víztől, hanem szép hosszú strandja van. Itt volt a legtöbb szálláshely, fagyizó/cukrászda/kajálda/satöbbi az összes közül. A víz nagyon sekély, jó darabig csak 20-30 centi, viszont rengeteg volt a „légszörfös” (most találtam csak meg, hogy hívják eztet: kitesurfing).

4. nap

Utolsó nap, elindultunk a határ felé. Illmitz, Apetlon, Pamhagen. Kilátók, nádas, szikes tavak, valamint kurva meleg. Alföldi hangulat, puszta és gémeskút. A határon ránk se bagóztak, csak intett a határőr hogy menjünk.

És ötlött szembefele a különbség: vakon is észrevettük volna hogy hazaértünk. A bicikliút borzasztó rossz minőségű, keskeny, és középen a repedéseken másfél méteres gaz tör fel… Ciki. Az osztrákoknál végig egy-másfél sáv széles volt a bicikliút, és olyan jó minőségű, hogy nálunk a főutak nehezen közelítik meg. Még a földút is olyan volt, hogy keresni kellett rajta a hepehupát…

Lassan beértünk Fertődre, természetesen itt is kastélyoztunk egyet, aztán késő délután letekertünk Fertőszentmiklósra, ahonnan már hazavonatozás (ismét bosszúságokkal, de ezt leírtam az előbbi posztban).

Összességében (a vasutat leszámítva) nagyon szép volt, jövőre is lesz valami hasonló, ha rajtam múlik; érdemes nekiindulni. Ja, és képek itt.