2017. április 2.

Étterem-körkép

Hócipő rovat következik. Betelt a pohár, brutálisan túltolta a biciklit az elszabadult gasztrosznobizmus. Már nem lehet bemenni egy „egyszerű” falusi fogadóba/csárdába/étterembe sem, mert lassan tényleg nincs olyan étlap amiről megennék bármit is. Eltűntek az szimpla, házias kaják; annyira divat lett a túlcsicsázás, hogy ha egy húsétel nem áll legalább harminc összetevőből, az már ciki.

Nincs az étlapokon egyszerű rántott borda, roston csirke, túrós csusza, paprikás csirke, satöbbi… Nem lehet enni egy sima csirkemájat, mert a libamájhoz képest az proli. Nem lehet kapni szimpla szűzpecsenyét anélkül, hogy ötféle buzi szósszal ne locsolgatnák körbe. Nincs grillezett csirkemell körtepüré és burgonya copfocska (!!!) nélkül. Hogy azt a gratin burgonyás, zöldfűszeres tésztás, bébirépás, mézes-kelbimbós, cékla redukciós, baconos hagymás vinaigrette-el töltött kurva anyját csinálja fel a sok szuperszakács brie sajtos krusztában zöldbabágyon. Én meg mint a gasztronómia fejlődésben visszamaradott paraszt, nézegethetem a gyerekmenüt, de már ott is sokszor rezeg a léc…

És nem „elit” éttermekről van szó, hanem például egy kis falusi csárdáról! Vajon mindenki ilyen hihetetlen gasztro-művelt lett, hogy már igény nincs egyszerű ételekre, vagy az éttermek maguktól estek át a ló túlsó oldalára?

2014. március 27.

Idézek, mert kiválóan van összefogalmazva

„[Digitális] analfabéta tanárok képeznek analfabéta gyerekeket, akikből analfabéta tanárok lesznek. Sokan sokszor elmondták már, hogy tananyagnak kellene lenni a végfelhasználói szintű informatikai biztonságnak (jelszavak, kártékony programok), éppúgy mint a social engineeringnek (más néven sokszor: propaganda, vagyis ahogy az ember ismerje az emberi hibákra alapuló átveréseket, a típus-csalásokat, legyen gyanakvó a hihetetlen dolgokkal szemben, legyen körültekintő ismeretlenekkel, éppúgy informatikában mint a politikában, a mindennapi vásárlások során, stb.). A probléma alapja a fogyasztói társadalom általában: az emberek életképtelenek – ha így akarod fogalmazni – általában. Az internet a 90-es évek végén egy termék lett, amit az emberek megvesznek és használnak, és pont annyira értenek hozzá, mint az autójukhoz, a gazdasághoz vagy akár a joghoz: minimálisan. Ez nem az ő hibájuk, őket erre szocializálták. Azonban ha azt a magatartást követjük hogy „aki hülye haljon meg”, akkor a végeredmény az lesz, hogy a környezetünk (a MI KÖRNYEZETÜNK!) túlnyomórészt hülyékkel lesz tele, és a mi mindennapi életünket fogja az ő hülyeségük akadályozni. És nem halnak bele (habár komolyan nyilván te sem kívánod ezt) hanem megmaradnak hülyék, és gyermekeket nemzenek akiket megtanítanak mindenre, amit tudnak: vagyis semmire. És így a gyerekeid is hülyékkel körülvéve fognak élni. Én ezt nem akarom. Nekem az a célom, hogy a világot okos emberek alkossák, akik képesek internetet használni, képesek ésszel szavazni, képesek megérteni a gazdaság, a politika, a közélet és a mindennapok dolgait, mert NEKEM ez jó. Önző disznó vagyok. És ezt sajnos órákon át tudom fejtegetni.” ~ Gervai Péter (Grin)

2013. február 5.

Finito

Rég sikerült színházba jutni. Mondjuk eljutni most is utolsó pillanatban sikerült, taxival :) Második sor, szeretek a színpadhoz közel. (Ha már nem képernyőt nézek.) Szuper volt, as usual. Hihetetlen momentumokkal spékelve; amikor dallamra flexelte a „szomszéd” a budi zárját igazi akkus (!) flex-szel, és szikrákkal, hááát beszarás.

A jegyvásárlás teljesen kulturált és XXI. századi lett, a jegymester.hu-n lehet ülésválasztással összekattintgatni, és online fizetni (én épp a MasterCard Mobile alkalmazással, nagy találmány). Mindezt vasárnap este a fotelből, nem ám hétköznap megadott időpontban sorban állni a pénztárnál személyesen…