Hócipő rovat következik. Betelt a pohár, brutálisan túltolta a biciklit az elszabadult gasztrosznobizmus. Már nem lehet bemenni egy „egyszerű” falusi fogadóba/csárdába/étterembe sem, mert lassan tényleg nincs olyan étlap amiről megennék bármit is. Eltűntek az szimpla, házias kaják; annyira divat lett a túlcsicsázás, hogy ha egy húsétel nem áll legalább harminc összetevőből, az már ciki.
Nincs az étlapokon egyszerű rántott borda, roston csirke, túrós csusza, paprikás csirke, satöbbi… Nem lehet enni egy sima csirkemájat, mert a libamájhoz képest az proli. Nem lehet kapni szimpla szűzpecsenyét anélkül, hogy ötféle buzi szósszal ne locsolgatnák körbe. Nincs grillezett csirkemell körtepüré és burgonya copfocska (!!!) nélkül. Hogy azt a gratin burgonyás, zöldfűszeres tésztás, bébirépás, mézes-kelbimbós, cékla redukciós, baconos hagymás vinaigrette-el töltött kurva anyját csinálja fel a sok szuperszakács brie sajtos krusztában zöldbabágyon. Én meg mint a gasztronómia fejlődésben visszamaradott paraszt, nézegethetem a gyerekmenüt, de már ott is sokszor rezeg a léc…
És nem „elit” éttermekről van szó, hanem például egy kis falusi csárdáról! Vajon mindenki ilyen hihetetlen gasztro-művelt lett, hogy már igény nincs egyszerű ételekre, vagy az éttermek maguktól estek át a ló túlsó oldalára?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése