2007. február 25.

Tizenháromból öt, 3. rész

A fénykép, ami megmentette a bolygót

The Tetons – Snake River
Ansel Adams, 1942
Vannak, akik szerint a fényképészet két korszakra osztható: Adams előtt és Adams után. Előtte a fényképészetet nem igazán tekintették művészetnek. A fotósok próbálkoztak a képeiknek „művészi” hatást kölcsönözni különböző durva manipulációkkal, például bekenték a lencsét vazelinnel, vagy összekarcolták a negatívokat tűvel. Ekkor jött Ansel Adams, és segített a társainak felülkerekedni a kisebbrendűségi komplexusukon.
A fényképészetet „a való ragyogó költészetének” nevezte, és tartózkodott mindenfajta manipulációtól: szerinte azok csak más művészeti formák leszármazottai. Ehelyett ő a „tiszta fotográfia” híve volt. Abban a korban, mikor gyorsan terjedtek a kompakt gépek, ő és más tájképfotósok ragaszkodtak a maguk hatalmas, régimódi masináihoz. Adams képei révén vált a fényképészet igazi képzőművészeti ággá. Ezenkívül megváltoztatta az amerikaiak gondolkodását is saját vadonjaikról, és ezzel segített megőrizni azokat.
De szenvedélye a táj után nem korlátozódott csak a képeire. Segítségükkel 1936-ban sikeresen lobbizott Washingtonban a Kaliforniai Kings Canyon védetté nyilvánításáért; a területet nemzeti park lett.
@neatorama

Nincsenek megjegyzések: