2007. január 29.

Álmodom éppen…

Álmodom reggel, délben,
Napsütésben, déli fényben,
Álmodom este s az éjben,
Sötétben, lágy holdfényben.

Álmodom egyedül, félve,
Sikít lelkem néma szenvedélye,
Álmodom reménnyel telve,
Gondolsz-e rám? Elfeledsz-e?

Álmodom nagy fűben fekve,
Szemmel felhőket követve,
Álmodom boldogan repesve,
Veled örökkön ölelkezve.

Álmodom szenvedélyben,
Teveled kéz a kézben,
Álmodom nyugodtan életem,
Ha tudom: Veled ébredem.

Álmodom édes csókodról,
Ha fény csillan ajkadról,
Álmodom örökké éberen,
S az idő forog énvelem.

Írtam: én,
tegnap, az éj kezdetén,
s furcsamód: alig ismerek magamra én

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ha nekem valaki egyszer egy ilyen verset írna, a seggem verném a földhöz örömömben...

Névtelen írta...

Te ez tényleg jó és nemcsak a rímek miatt. :)

Névtelen írta...

nem rossz... :)