- Én ha nagyon mérges vagyok, káromkodok. Tudom hogy csúnya dolog, és azt is tudom, hogy vallásos embereket sérthet. Ettől még kiváló feszültséglevezető módszer (nem is vagyok depressziós). Lehetőleg nem lépten-nyomon, de ha okom van rá, akkor igen. Erről nem fogok senkinek a kedvéért leszokni. Ilyen a természetem, és ha magamba fojtom, vagy eufemizálom, akkor csak magamban fortyogok.
- Tőlem mindig elvárják, hogy tartsam tiszteletben a vallásos emberek érzéseit, de nekik sosem kell tiszteletben tartaniuk, hogy nekem nincs istenem.
- A vallásos emberekkel való eddigi tapasztalataim (kereszténységre kell gondolni) siralmasak. Biztos csak én ismerek pont ilyen embereket, de 95%-uk elképesztően mélyen álszent. Kívül kirakat, belül meg… Én nyugodtan alszom gyónás nélkül is.
- Lehetőség szerint vallásos ember előtt nem káromkodok, feleslegesen nem kell provokálni, ha nem muszáj. Viszont ez itt például egy személyes blog, amit nem kötelező olvasni.
- Aki az alapján ítél meg, mit mondok, és nem az alapján, mit teszek, magára vessen.
2010. március 27.
Néhány pont a káromkodásról
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
ezt most nem teljesen értem, miért csak a vallásos embereket sértené a káromkodás, szerintem az ateista is szájon vág, ha elküldöd a kurva anyjába...
@Alensha: itt most arról van szó, ha third party kívülálló szirénázik, nem a célszemély…
Nem én "szirénáztam"! Csak gondoltam leírom... hátha valakinek ez jön le, ha idetéved, csak mert töröltem a megjegyzésemet. :)
Megjegyzés küldése