2010. március 27.

Néhány pont a káromkodásról

  1. Én ha nagyon mérges vagyok, káromkodok. Tudom hogy csúnya dolog, és azt is tudom, hogy vallásos embereket sérthet. Ettől még kiváló feszültséglevezető módszer (nem is vagyok depressziós). Lehetőleg nem lépten-nyomon, de ha okom van rá, akkor igen. Erről nem fogok senkinek a kedvéért leszokni. Ilyen a természetem, és ha magamba fojtom, vagy eufemizálom, akkor csak magamban fortyogok.
  2. Tőlem mindig elvárják, hogy tartsam tiszteletben a vallásos emberek érzéseit, de nekik sosem kell tiszteletben tartaniuk, hogy nekem nincs istenem.
  3. A vallásos emberekkel való eddigi tapasztalataim (kereszténységre kell gondolni) siralmasak. Biztos csak én ismerek pont ilyen embereket, de 95%-uk elképesztően mélyen álszent. Kívül kirakat, belül meg… Én nyugodtan alszom gyónás nélkül is.
  4. Lehetőség szerint vallásos ember előtt nem káromkodok, feleslegesen nem kell provokálni, ha nem muszáj. Viszont ez itt például egy személyes blog, amit nem kötelező olvasni.
  5. Aki az alapján ítél meg, mit mondok, és nem az alapján, mit teszek, magára vessen.

4 megjegyzés:

Alensha írta...

ezt most nem teljesen értem, miért csak a vallásos embereket sértené a káromkodás, szerintem az ateista is szájon vág, ha elküldöd a kurva anyjába...

Krisz írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Glanthor írta...

@Alensha: itt most arról van szó, ha third party kívülálló szirénázik, nem a célszemély…

Krisz írta...

Nem én "szirénáztam"! Csak gondoltam leírom... hátha valakinek ez jön le, ha idetéved, csak mert töröltem a megjegyzésemet. :)