Far, far away…

Ajh, rég aludni kéne már,
az eszem mégis északon jár.

[Kép@Panoramio]

Savanyú emberek városa

Elkészült a Széchenyi tér, és rögtön divat lett szidni. Mert ugye fikázni meg elégedetlenkedni mindig könnyű. „Pancsolni tilos: biztonsági őrök a Széchenyi téren”, ajánlom a szürke keretes írást.

Lehet azon rágódni, hogy mennyibe került a tér, és lehet azon rágódni, hogy mennyit loptak közben; de a tér szép lett, és élhetőbb. Többször is voltam a héten, és volt élet. Galambszar és kihalt, töredezett aszfalt-tenger helyett pancsoló gyerekek, a padok tele fiatalokkal, idősebbekkel. Akkor most rögtön tiltsuk is ki a gyerekeket a térről? Ennyire fáj galambszaros aszfalt helyett vidám gyerekeket látni?

Itt mindenki mindenhez roppantmód ért, a városháza előtti tér felújításakor is a fél lakosság hirtelen kertész szakember lett, és okoskodott a fenyőfák ügyében. Mintha csak értenének hozzá, milyen és mekkora örökzöldet lehet úgy átültetni, hogy életben is maradjon. Lehet szidni a politikusokat, mert undorító korrupt banda, de nem a fenyőfákat kell bántani! És az, hogy szubjektíve valakiknek nem tetszik, hogy kisebbek lettek a fenyők, még nem jelenti azt, hogy objektíve nem lett sokkal rendezettebb, kulturáltabb, szebb a tér. Legalább látszik a városháza épülete.

De a sort a végtelenségig lehet folytatni: Győrben nem lehet szabadtéri koncertet tartani, mert nem lehet aludni tőle, Győrben ráhívják a rendőröket a zenélő indiánokra a főutcán, mert a lakóknak zavarja a fülét, Győrben nem lehet késő estig üldögélni a hűvös teraszon a főutcán, mert korán be kell zárni; a lakókat zavarja minden. Punnyadt, intoleráns, hisztis banda.

Hát üzenem a kedves elégedetlenkedőknek, hogyha zavarja őket, hogy a belvárosban élet van, akkor költözzenek ki valami kietlen vidékre, minél messzebb a civilizációtól. Aki meg irigyli mások örömét, annak kívánom, hogy soha ne legyen nagyobb öröme az életben. Én nem csak élhető, hanem élő városban szeretnék lakni.

Wonderful #1

The most beautiful thing in the world is, of course, the world itself. ~ Wallace Stevens

[via That Girl & i.Anton]

Wikitali :: Esztergom

A menetrend szerinti országjárás soron következő célpontja Gördeszkás Pityu városa volt. (Ez a név roppant találó. Mint a helyiek másik szóalkotása, a müezzinekre kitalált „bőrharang”. Kreatív lakosság.) Szép hely, profi idegenvezető, iszonyat meleg, és iszonyat drága étterem. Képek itt.

Estefelé kalandos hazajutás Pesten keresztül, ha már közvetlen járat nincs Győrbe épkézláb időpontban. Az Árpád hídtól séta egészen a Deák térig. Még sosem mentem közvetlenül a parlament előtt, ahol ugye nincs is járda, csak egy keskeny köves sáv a Dunáig, átugorva az úttestet és a szalagkorlátot. Nagyon szép, és főleg hangulatos. Végig emberrel, a víz magasan, a lemenő nap csillog a hullámokon… Majdnem giccses :] A Lánchídon buli, lezárva és bódékkal tűzdelve, a Vörösmarty tér dettó. Kár hogy nem tudtam tovább maradni, mert az utolsó busz ugye…

Ráadásul a metró is ijesztgetett, nem indult el az állomásról vagy tíz percig. Aztán pedig úgy ment mint az őrült (amit tud az orosz csoda azt kisajtolták belőle), az állomások előtt 10 méterre satuzva; bónuszként pedig megállt két megálló között is az alagútban vagy 10 másodpercre. Még jó hogy elértem a buszt.

Végül némi linkek a végére, így már egészen tumblr-szerű „ami nagyon tetszik azt tovább kell terjesztenem” leszek: fenomenális szobor, brutális panoráma, és nagyon látványos „vetítés”. Kapcsford.

Amiket muszáj megnézni, mert hű.

Stand By Me | Playing For Change | Song Around The World from Concord Music Group on Vimeo.

The Architecture Blog

Inspire me, now!

Futtában

Mert rég voltam egész, az álomvilág kell, de közben munka van.

Addig is Home Sweet Home és Interior Inspirations szemet legeltetni, „Inspire me, now!” szájtátni, BoConcept megfizethetetlen árú bútorokat kinézni, Chimère Erotique a csajok miatt, az ideális munkahely és végül Fredzia, hogy cukorfalat is legyen. Röviden ennyi.

150. poszt

Micsoda évfordulók kérem szépen, nem gondoltam volna az elején. Nem vagyok gyakori (sőt ritka), de kitartó ;] Épp örülök, mert a TvNetWork 2 (kettő) teljes hónap alatt sikeresen bekötötte az ADSL-t a lakásomba (ezúton szeretnék gratulálni a kiemelkedően gyors ügyintézéshez); és 2 (azaz kettő) hónap után végre működik az első csoportos átutalási megbízásom. Nagy dolgok ezek a XXI. században!

Múlt szombaton pedig voltam Wikitalin és Wikiközgyűlésen is, nagyon szép helyen. Egész meglepődtem, hogy Pesten ilyen van.

Ja, és szeretnék egy ilyet, ne csak Sephy akarjon mindenfélét ;]

Giga-poszt, pótlólag

Kerek négy hét csend után megpróbálom elkezdeni behozni a lemaradást. Mostanában nem kicsit mozgalmasak a napok :)

Szóval az úúúgy volt, hogy. Először is Debrecen. Május negyedikén elindultam keletre, a még tavaly bevásárolt JMJ koncertjegyet elfogyasztani. Pestig lépcsőn ültem a buszon (mert mint tudjuk, alig van utas), onnét pedig IC Debrecenig. Ahogy sejtettem, az Alföld rém unalmas, lapos és semmilyen. A vonatról is úgy kellett lebontani az unott utasokat, mert az összes automata ajtó sztrájkolni kezdett. (Több olajat, vagy több áramot akartak vajon kiharcolni?) Szóval maradt a vésznyitó.

(Biztos bliccelő kinézetem van, mert Pesten a metrón is azonnal elkaptak az ellenőrök, és Debrecenben is a villamoson, öt perccel érkezés után. Nem jött össze, volt jegyem :] )

A szálloda bevétele után este végre Főnix csarnok, és végre Jarre. Nagyon Jarre.

A tavalyi pesti (természetesen előre tudhatóan, de) ennél messze látványszegényebb, és messze rövidebb volt. Az első „rendes” Jarre koncertem, ahol már egy órával kezdés előtt is annyi műfüst volt, csoda hogy látszott a színpad.

Az Öreg és a technika teljesen jól együttműködtek a koncert-sorozat premierjén, szuper hangosítás, lézerhárfa, meg amúgy generálisan beszarás fokozatú lézertechnika. Mi kell még? Youtube videók itt, lézerhárfa ott, és egy ide is:

Egyszóval megérte, nagyon is. Csak a magyar közönség még mindig punnyadt; egy fokkal jobb mint Pesten, de nem sokkal. És nem volt semmi, hogy visszatapsolás után az utolsó szám végén egy technikus már csavarozta szét a cuccokat a színpad hátulján. Két órán belül mindent eltüntettek a négy nagy stage-truck gyomrában. Csak arra nem tudtunk rájönni, hol Jarre-ék hol jöttek ki a stadionból. Vagy átsugároztak a turnébuszba, vagy alul a csatornában surrantak át, esetleg Harry Potter kölcsönadta nekik a láthatatlanná tevő köpenyt. De ha jön még, megyek :)

A koncert utáni napokon (kedden és szerdán) jól bejártam Debrecent, mármint az érdekesebb részeit. Nincs észveszejtően sok, az is nagyjából egy kupacon. Az egyetem nagyon szép, a győri kutyafüle ehhez képest. Az egyetemi arborétum is, bár kicsit snassz; főleg hogy a pénztáros papa reggel ezresből (!) nem tudott visszaadni négyszázig (!!). WTF.

Ami feltűnő, hogy rengeteg (de tényleg rengeteg) a szobor, sok a templom, hatalmas a főtér, és böszme szélesek az utcák. Vannak szép szökőkutak, meg lerobbant villamos még lerobbantabb panel-lakótelep dömpinggel. Voltam a Déri múzeumban, az állatkertben, és találkoztam quiscziczával is (igen, tényleg létezik :P). És még picasa képgaléria is van. Mehetek aludni?