Kezdjük ott, hogy Szlovákiában olyan, hogy épkézláb tömegközlekedés, na az nincs. Valami eszméletlen szar. Eljutni egy faluból koszos 40 km-re levő másik faluba: átszállással közel négy (4!) óra. Mindenki monnyon le. Viszont így az átszállásra várakozás idejében a múzeumok éjszakája alkalmából bepotyázás történt a szerdahelyi Csallóközi Múzeumba. Ahol az előbb említett múzeumok éjszakája miatt délután sem kellett fizetni, cserébe maga az igazgató – másodállásban Kóbor János hasonmás – vezetett körbe.
Mire a vásárúti rétesfesztiválra odaértünk, csupáncsak a fő attrakciónak számító versenyről maradtunk le. De a Duna-part szép, az ostorcsattogtatás unalmas, a néptánc pedig fos. A rétest meg nem is szeretem. De volt cukrászda és lángos, ami ellensúlyozzon :) És a szlovákiai helyszín ellenére egy rakás győri ismerős, sőt versenyző is (három csapat!).
Késő délután rekordkísérlet is volt: mert mindenki szerepelni akar a Guinness-ben, ha ehhez minden évben plusz pár méter is kell a réteshez. Egyszer csak körbeéri a földet. Hogy celebek is legyenek, a zsűrit Gianni Annoni vezette, de alkalmi pofareklámra odafurakodott Fekete Laci és némi aljanép politikus is, mint pédlául Bugár Béla.
Rekordkísérlet után rekordsebességgel irány Szerdahelyről Pozsony: a Student Agency által üzemeltetett RegioJet-tel, ami nagyon olcsó, és légkondis, tiszta, gyors Stadler Flirt-öket üzemeltet. A kisebb megállók pedig olyanok, mint egy buszmegálló; mert nem kell ám minden koszfészekbe háromemeletes négy várós állomásépület meg állomásfőnök, mint a MÁV-nál… Lehet hogy nem véletlenül olcsóbb.
Pozsonyban valami hihetetlen eufória volt az utcákon: nyert hokiban Szlovákia. Ujjongó józan és részeg népek tógányi szlovák zászlókba csavarva, szlovák zászlós fejfedőkkel, szlovák zászló arcra festve, és még talán intim helyekre is. Lehet hogy kicsit túlzás, viszont egy fontos képesség, hogy tudnak kollektíve örülni valaminek.
Minket a múzeumok éjszakája érdekelt, de sajnos időhiányban csak a Nemzeti Galéria fért bele a hazabuszig. Ez viszont egy üvegkiállítást és egy rézkarckiállítást kivéve (amik nagyon is tetszettek) borzasztó volt. Rengeteg értelmezhetetlen szentkép, és értelmezhetetlen egyéb témájú mázolmány. Érzékeltetésként alább egy fotó egy „angyalszoborról”. Nekem inkább valami alienes dolog jut eszembe róla…
1 megjegyzés:
ú, hát ha csak a szöveget olvasom, arra tippeltem volna, hogy csak nincs érzéked a művészethez, de így a képet is látva megállapítom, hogy ez az angyalszobor tényleg elég beteg.
Megjegyzés küldése