Cinkesnek nézett ki, de odaértünk, és a meghirdetett időpontra lassacskán megtelt a Sportaréna. Bár a hivatalos 8 órai kezdés ellenére még 9 körül is érkeztek nézők, ½9-kor az addigi szolid „bemelegítő dallamok” után felordított a bevonulózene, és nagy meglepetésre Jarre az Aréna színpaddal ellentétes végén bukkant fel, végigvonulva a közönség sorai között. Magyarul köszönt (mellesleg szebb volt a magyar kiejtése, mint a francia beütésű angolszerű izé amin beszélt), elmondta hogy szereti Budapestet, és az Oxygène eredeti megjelenésekor Magyarországról kapta a legtöbb rajongói levelet :)
Utána következett a második meglepetés. A koncert előtti nap felfigyelt egy utcazenészre Budapesten, és annyira megtetszett neki a játéka, hogy fellépett egy szám erejéig az illető: Pável Norbert. Egy „hang drum” nevű izébigyón játszott, ami leginkább repülő csészealjra hasonlított, Jarre pedig közben improvizálva kísérte.
Nem volt megalomán látványtechnika, szinte kizárólag a színekkel operált, néha vetítéssel és egy irdatlan méretű tükörrel fűszerezve, amit fentről belógatva érdekes szögből is lehetett látni a produkciót. Az Oxygène album átrágása után még visszajött két ráadásszám erejéig, aztán kábé egy és egynegyed óra nettó zenélés után vége lett a koncertnek. De ígérte, hogy jövőre megint jön :)
Egészen elvarázsolt, az egyetlen negatívum a közönség passzivitása volt. Jarre többször is szélesen gesztikulálva jelezte hogy tapsot kér, de mindenki csak ült mint a bamba ló…
Linkek: stop.hu cikk és képek, Oxygène és a „hang drum”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése