Kinézek: lassan zuhog a nyári eső,
Lomha, kövér cseppeket ereszt a felhő;
Csillogó gyémántfüggöny, fura fény,
Sárgászölden sejtelmes, hunyorgó remény.
Szivárvány is ível, földöntúli félhomály:
De a horizonton élesen tör át a napsugár;
Csendes kopogás, ilyenkor az idő megáll,
Haragos fák, lobogó fű: a zöld utat talál.
Lágy zene hallik, bágyadtan fülelek,
Volt, hogy végtelennek tűnt türelmetek?
A sok kicsi darabka hogy helyére talál,
Észre sem veszed, hagyod: a puzzle összeáll.
2008. augusztus 4.
Puzzle
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
na ez hozzád képest kivételesen egészen emberi. gubb megnyugodhat, egyelőre biztosítva van a helye a wikipédia legrosszabb költejeként. :)
Ne vidd túlzásba a bókolást kedvenc miskolcom, mert még elbízom magam :D
Jó hogy nem kavarja fel az embert. Jön, megy. Mint az illatok.
*kacarászik* Csendes vers.
(Bárminek tűnt is, ez bókként maradjon fenn, kérem.)
Megjegyzés küldése