2008. augusztus 4.

Puzzle

Kinézek: lassan zuhog a nyári eső,
Lomha, kövér cseppeket ereszt a felhő;

Csillogó gyémántfüggöny, fura fény,
Sárgászölden sejtelmes, hunyorgó remény.

Szivárvány is ível, földöntúli félhomály:
De a horizonton élesen tör át a napsugár;

Csendes kopogás, ilyenkor az idő megáll,
Haragos fák, lobogó fű: a zöld utat talál.

Lágy zene hallik, bágyadtan fülelek,
Volt, hogy végtelennek tűnt türelmetek?

A sok kicsi darabka hogy helyére talál,
Észre sem veszed, hagyod: a puzzle összeáll.

3 megjegyzés:

Alensha írta...

na ez hozzád képest kivételesen egészen emberi. gubb megnyugodhat, egyelőre biztosítva van a helye a wikipédia legrosszabb költejeként. :)

Glanthor írta...

Ne vidd túlzásba a bókolást kedvenc miskolcom, mert még elbízom magam :D

Alphonse kapitány írta...

Jó hogy nem kavarja fel az embert. Jön, megy. Mint az illatok.
*kacarászik* Csendes vers.

(Bárminek tűnt is, ez bókként maradjon fenn, kérem.)