Jó sok időhúzás után ma szántam rá magam az Ubuntu 11.04, alias narvál telepítésére. Szegény csoda hogy bírja ilyen melegben, sarkvidéki állat létére. (Én mondjuk nem bírom.)
Egyelőre nagyon nem bántam meg az Acer utód Dell Inspironomat (kopp-kopp): jó és halk a hűtése, alig melegszik, baromi gyors, jól néz ki, és van rá egy rakás garancia. Plusz jól gondoltam, hogy ubuntuzni kiváló választás lesz ez: minden hardver out-of-the-box működik, szívás nélkül megy a wifi (nagy szó!), webkamera, bluetooth, kártyaolvasó, kiskutyafüle. Meglátszik, hogy a Canonical már egy ideje együtt sakkozik a Dell-lel. De sok L.
A Unity-t szokni kell, de nekem kezd tetszeni. Picit bugos, de használható. A Banshee helyett azért visszavándorolt az Audacious, a Firefox mellé beköltözött az Opera és a Chrome (a két utóbbi szépen felvéste magát a szoftverforrások közé is, autoupdate++); a LibreOffice 3.3 meg kicsit csúnya, de el lehet lenni vele. A 3.4-re ígérnek szép grafikus integrációt.
Az evolution/empathy/gwibber triót hirtelen felindulásból jól kiirtottam, tele volt velük a tálca és egyik se kell. Aztán persze nem szabad elfeledkezni a Medibunturól és a Krusaderről sem, mint alapvető dolgok. Az előbbit a honlapján levő egyszerű paranccsal be lehet izzítani, viszont a Krusader, mint KDE-s idegen további gondoskodást igényel. Mert ugye ránt magával egy zsák KDE-s cuccot, amit meg kell dizájnolni kicsit, hogy simábban elvegyüljön a gnome-tömegben. Először is fel kell telepíteni két csomagot: kell a systemsettings és a kdebase-workspace-data. A systemsettings-et elindítva ezután szépen be lehet állítani a KDE alkalmazások nyelvi támogatását, plusz átvariálni GTK-likera az ikonkészletet, felületet, színsémát. És máris jobban néz ki a dolog.
Az egyetlen trükkös feladat a céges VPN beállítása volt: gondoltam teszek egy próbát a vpnc grafikus network-manager-es felületével, és elhagyom a parancssoros macerát. Nagy nehezen működik is, de van egy-két fontos feljegyzendő momentum: a pcf beállításfájl importálása után újraindítás, aztán kézzel be kell gyógyítani a jelszavakat, majd az IPv4 fülön „csak automatikus (VPN) címek” kiválasztása, lent pedig a „DNS kiszolgálók”-at és a „keresési tartományok”-at pedig üresen hagyni. Végül „Utak…” gomb, és pipa „a kapcsolat használata csak a hálózaton lévő erőforrásokhoz” elé. Ezután bármikor a wifi ikonról indulva egy kattintással ki-be lehet járni a VPN-re, és nem rontja el se a DNS-t, se a routingot.
Még egy nehéz feladat van a 100%-hoz: beüzemelni a LaTeX-et. Szóval: „tűz csucsu”!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése