Elkészült a Széchenyi tér, és rögtön divat lett szidni. Mert ugye fikázni meg elégedetlenkedni mindig könnyű. „Pancsolni tilos: biztonsági őrök a Széchenyi téren”, ajánlom a szürke keretes írást.
Lehet azon rágódni, hogy mennyibe került a tér, és lehet azon rágódni, hogy mennyit loptak közben; de a tér szép lett, és élhetőbb. Többször is voltam a héten, és volt élet. Galambszar és kihalt, töredezett aszfalt-tenger helyett pancsoló gyerekek, a padok tele fiatalokkal, idősebbekkel. Akkor most rögtön tiltsuk is ki a gyerekeket a térről? Ennyire fáj galambszaros aszfalt helyett vidám gyerekeket látni?
.jpg)
Itt mindenki mindenhez roppantmód ért, a városháza előtti tér felújításakor is a fél lakosság hirtelen kertész szakember lett, és okoskodott a fenyőfák ügyében. Mintha csak értenének hozzá, milyen és mekkora örökzöldet lehet úgy átültetni, hogy életben is maradjon. Lehet szidni a politikusokat, mert undorító korrupt banda, de nem a fenyőfákat kell bántani! És az, hogy szubjektíve valakiknek nem tetszik, hogy kisebbek lettek a fenyők, még nem jelenti azt, hogy objektíve nem lett sokkal rendezettebb, kulturáltabb, szebb a tér. Legalább látszik a városháza épülete.
De a sort a végtelenségig lehet folytatni: Győrben nem lehet szabadtéri koncertet tartani, mert nem lehet aludni tőle, Győrben ráhívják a rendőröket a zenélő indiánokra a főutcán, mert a lakóknak zavarja a fülét, Győrben nem lehet késő estig üldögélni a hűvös teraszon a főutcán, mert korán be kell zárni; a lakókat zavarja minden. Punnyadt, intoleráns, hisztis banda.
Hát üzenem a kedves elégedetlenkedőknek, hogyha zavarja őket, hogy a belvárosban élet van, akkor költözzenek ki valami kietlen vidékre, minél messzebb a civilizációtól. Aki meg irigyli mások örömét, annak kívánom, hogy soha ne legyen nagyobb öröme az életben. Én nem csak élhető, hanem élő városban szeretnék lakni.
2 megjegyzés:
Ez messze a legjobb bejegyzésed eddig a blogban. Abban már novemberben, amikor ott jártam, is egyetértettem elfségeddel, hogy aki nem bírja, hogy egy városban élet van, az menjen a külvárosba. És most nem arra gondolok, akit a szomszéd kocsma zavar, mert annak még vmennyire igaza is van, hanem aki nem bírja nyáron a "turistahangulatot". Mert kocsmát a külvárosba is lehet kirakni, de hangulatos, sétálós-kávézgatós belvárost nem igazán :)
A tér tetszik, szép lett. A gyerekeknek meg igenis ott a helyük. Emlékszel Miskolcon a felújított Hősök terére? Akkoriban lett épp átalakítva szocreál betonplaccból szép új térré, amikor ott járt elfséged (na így 2x leírva már nem tűnik elgépelésnek a "felséged" helyett :D) és azóta is kimondottan jót tesz annak az amúgy kurva ronda 56-os emlékműnek, hogy csúszdának használják. Nálunk is fürdenek a szökőkútban, meg a Szinvában is, de ezek a fröcskölő izék, amik nálatok vannak, nagyon jók (arra emlékeztet, amikor gyerekkoromban a teljesen kiszámíthatatlanul forgó gyeplocsoló izék közt igyekeztünk úgy átrohangálni, hogy szárazon megússzuk :D) A gyerekek élővé tesznek egy várost, szükség van rájuk. Nem kell mindenből múzeumot csinálni, mert akkor az nem Győr lesz, hanem Pompei.
(A perui utcazenekarokra meg igenis szükség van, ők tartják távol a nagy emberevő hörcsögöket, ezt a South Park óta tudjuk :D qva jó rész volt.)
amúgy ezzel a térrel mindig csak a balhé van? Lassi blogjában meg azt olvastam, a régészeti ásatásoknak tett be a kulturálisan nem túl érzékeny pógármester...
Megjegyzés küldése