Kell egy lány, álmodozó,
Összebújós, kézen fogó,
Kell mégis földön járó,
Örökmozgó és bóklászó,
Fertő-tavat megkerülő,
Biciklit messze tekerő,
Igazi soproni hegymenő,
Hóban kacagva hempergő.
Kell egy lány, aki nyitott,
Nem hitbuzgó, nem is bigott,
Kell, ki szereti az életet,
Kipróbálja, mit csak kehet.
Ősszel arborétumi tekergő,
Sárga leveleket nézegető,
Nagy fák alatt üldögélő,
Patakon mezítláb átkelő.
Kell egy lány, ki beszédes,
Nem kell csöpögős negédes,
Spontán csókja mégis édes,
Ölelkezve mi lehet vészes?
2008. június 26.
Kell egy lány…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
na, a másik versed egész jó, de ez már hozza a színvonalad... :D
Megjegyzés küldése