2007. július 29.

Útibeszámoló – 4 nap alatt a Fertő körül

1. nap

Kisebb viszontagságok közepette megérkeztünk Sopronba (lásd előző poszt), és a hamari lepakolás miatt azonnal neki is indultunk Fertőrákosra, az első szállásra. Szerencsére az emelkedőket ellensúlyozták a lejtők, úgyhogy közben lehetett pihenni :)

A cölöpháznál lepakolásztunk pihenni egyet. Bevizsgáltuk a tó vizét, ami még mindig jó, de szokás szerint nagyon iszapos és sekély. Aztán (immár csomagok nélkül) vissza Sopronba körbenézni. Persze nem elég hogy meredek, még szembeszél is volt. Pihenésképp bementünk a kőfejtőbe, ami legalább nyitva volt (Sopronban hétfő lévén szinte minden zárva, a tűztorony meg épp az orrunk előtt csukott be). Azért bejártuk a belvárost, sőt, körbementünk a Lővér körúton is. Felmásztunk az új Sör-dombi kilátóba, majd este vissza a tóhoz (mivel a palacsintázó már bezárt… :P).

2. nap

Reggel határátléptünk Rákosnál, túl sokat nem foglalkozott velünk az egyenruhás, jóformán csak dísznek vannak ott. Mörbischben körülnéztünk a nyári fesztivál helyszínén (a strandon), aztán mentünk is Rusztra. Onnét elkanyarodtunk Sankt Margarethen felé, és nagy nehezen kora délutánra elértünk Eisenstadtba. Valahogy arrafele eltünedeztek a biciklis információs táblácskák, térképezni kellett.

Alig beértünk Eisenstadtba rákezdett az eső, úgyhogy gyorsan bemenekültünk a kastélyba. Mondtam a pénztárosnak hogy két jegyet szeretnék, ő meg elkezdi magyarázni (mindez németül ugye) hogy következő vezetés csak négykor. Én meg kapálózok kézzel-lábbal, hogy de mi a ½ 4-es magyar vezetést akarjuk elcsípni, erre a kiscsaj: „ja, magyarok? akkor 12 € és futás a csoport után balra!” :)

Sajnos kifogtunk egy hülye bevásárlós-vén-szatyrok csapatot, akik hajtották az idegenvezetőt végig hogy gyorsan-gyorsan, mert nem marad idejük shoppingolni… Az ilyen mi az rákért jön be a kastélyba?? Utána a kertet sem tudtuk megnézni, annyira esett. Vártunk vagy másfél órát, de csak nem állt el; ezért nagy nehezen nekiindultunk, és végig esőben mentünk 20-25 km-t Purbachig, a következő szálláshelyre. Kicsit szétáztunk…

3. nap

Reggelre szerencsére megszáradt minden, csak a biciklik nyikorogtak egész picit, a zuhé lepucolta az olajat… Megnéztük a török kaput, körüljártuk a falut, és indultunk is tovább. A tó nyugati, északnyugati részén végig dombok, úgyhogy fel-le, fel-le; és folyamatosan szőlő, ameddig a szem ellát. Benéztünk Breitenbrunnba, a következő megálló pedig már Neusiedl volt. Végre egy viszonylag nagyobb valami, ahol voltak rendes boltok meg éttermek… Még egy nyamvadt ásványvizet is nehéz venni falun, mert vagy nincs behűtve, vagy nincs nyitva semmi: déltől 3-4-ig bezárnak szieszta címén.

Jól bekajálva mentünk tovább Weidenen keresztül az aznapi végállomásra, Podersdorfba. Ez az egyetlen település a tó körül, amit nem választ el nádas a víztől, hanem szép hosszú strandja van. Itt volt a legtöbb szálláshely, fagyizó/cukrászda/kajálda/satöbbi az összes közül. A víz nagyon sekély, jó darabig csak 20-30 centi, viszont rengeteg volt a „légszörfös” (most találtam csak meg, hogy hívják eztet: kitesurfing).

4. nap

Utolsó nap, elindultunk a határ felé. Illmitz, Apetlon, Pamhagen. Kilátók, nádas, szikes tavak, valamint kurva meleg. Alföldi hangulat, puszta és gémeskút. A határon ránk se bagóztak, csak intett a határőr hogy menjünk.

És ötlött szembefele a különbség: vakon is észrevettük volna hogy hazaértünk. A bicikliút borzasztó rossz minőségű, keskeny, és középen a repedéseken másfél méteres gaz tör fel… Ciki. Az osztrákoknál végig egy-másfél sáv széles volt a bicikliút, és olyan jó minőségű, hogy nálunk a főutak nehezen közelítik meg. Még a földút is olyan volt, hogy keresni kellett rajta a hepehupát…

Lassan beértünk Fertődre, természetesen itt is kastélyoztunk egyet, aztán késő délután letekertünk Fertőszentmiklósra, ahonnan már hazavonatozás (ismét bosszúságokkal, de ezt leírtam az előbbi posztban).

Összességében (a vasutat leszámítva) nagyon szép volt, jövőre is lesz valami hasonló, ha rajtam múlik; érdemes nekiindulni. Ja, és képek itt.

2007. július 28.

Backlog

Tegnap egész nap hoztam be a Fertő-túra utáni lemaradásaimat: leveleket olvastam/írtam, átkurkásztam az RSS hírcsatornáimat, elrendezgettem a fényképeket (Picasa webalbum). A túra nagyon szuper volt (egy következő posztban megírom), egyedüli bosszantó dolog csak a vonaton való bicikliszállítás volt. Amivel kapcsolatban írtam egy beszámolót, és elküldtem a Homárnak, a „Megint Állunk Vazze”-nak és a Kisalföldnek. Meglátjuk, hova kerül ki. Íme a cucc:

Egy barátommal Győrből indulva Fertő-tó körbetekerésen voltunk, Soprontól Fertőszentmiklósig. Így az oda-vissza úton (Győr-Sopron, Fertőszentmiklós-Győr) vonattal mentünk.
Oda is, vissza is direkt kerékpárszállításra alkalmas vonatokat kerestünk előre az ELVIRA-n (külön lehet keresni az ilyenekre). Ennek ellenére egy kínszenvedés volt az egész. Hétfőn (07.23.) Győrben a 10:55-kor induló GYSEV-el mentünk, amelyen volt bicikliszállító vagon. Csak épp nem lehetett rakodni bele semmit, mert ahogy a kaller mondta „el van törve az egész alja”. (Képet mellékeltem a matricáról ami a vagonon volt.) Nem értek hozzá, de bíztató hogy egy törött valami húzza a többi kocsit… Rajtunk kívül még voltak bőven, kb. 25 biciklis nézett nagyon csúnyán szegény kallerra, hogy most mi az fene lesz? Ő meg bőszen magyarázta, hogy a kocsik végébe szabály szerint 2-2 bicajt fel lehet tenni, de hát bőven nem volt annyi, hogy a több mint 25 kétkerekű így felférjen… Úgyhogy fogtuk magunkat, és felpakoltunk a kocsik végébe 3-4-et. Nagyon kényelmes volt, természetesen a peron hol ezen az oldalon volt hol azon, úgyhogy az utasok közlekedéséhez állandóan rakodni kellett az egész cókmókot…
Hazafelé Fertőszentmiklósról jöttünk csütörtökön (07.26.) a 18:19-es gyorssal (amit a MÁV közlekedtetett, nem a GYSEV). Ezen még használhatatlan kerékpárszállító vagon sem volt, csak a kocsivégek, ráadásul nagyon kicsi hellyel. Nehéz volt rá felpakolni, lepakolni, és még mi éreztünk magunkat zavarban, mert akadályoztuk az utasok szabad közlekedését.
Ráadásul hazafele egy agresszív részeg hústorony elkezdett velem artikulátlanul ordítozni valamelyik állomás előtt, hogy „tűnj el innen az állomásig, mert leb*szak a p*csába a bicikliddel együtt”, és úgy megindult felém hogy eléggé összecsináltam magam. Próbáltam menekülni a szomszédos kocsi végébe, mert nagyon úgy nézett ki hogy tényleg vagy ledob a vonatról, vagy összetör engem vagy a bicajomat… Ez persze nyilván nem a vasút hibája, hogy részeg állatokat is szállítanak; de ez a szolgáltatás, hogy a bicikli szállítására alkalmas(nak kikiáltott) vonaton, külön kifizetve a kerékpárjegyet még az utas van szar helyzetben, hogy kerékpárt mer szállítani. És a többi utas szempontjából tényleg akadály vagyunk.
A kalauz szerint csak naponta egy szerelvényhez csapják hozzá a dedikált kerékpárszállító vagont… Szóval csak az akarjon vonaton kétkerekűt szállítani, akinek nagyon jó az idegrendszere. Ja, és a MÁV meg a GYSEV jó kurva anyját.

Update 1: MÁV - Megint Állunk Vazze bejegyzés.

2007. július 17.

Hétvége

Péntek-szombat-vasárnap kombinált vízi-biciklitúra volt néhány kollégával, még pihenem ki :) Pénteken 60 km tekerés a Dunakiliti kempingbe, majd kis pihi után tovább fagyizni Rajkára. Másnap jó nagy kör kenuzás (mindég összekeverem a kajakot meg a kenut, nekem ladik-ladik…), amitől még mindig kiszakad a vállam. Viszont nagyon szép volt, kár hogy nem tudtam fényképezni. Aztán röpi, bográcsgulyás, sátor, satöbbi. Vasárnap pedig hazabiciklizés a Dunaszigeti strandot érintve. A lábam meg ropogósra sült a kenuban, még gyógyulgat.

Közben alakul a jövő heti Fertő-körbekerülős móka, mostanában elég mozgalmasak a napok. És kurva meleg van.

A hétvégéről képem még nincs, így következik két korábbi kép az útbaeső hédervári Árpád fáról.

2007. július 9.

Rohanvást

Múlt héten még kiakadtam a megyei könyvtártól, meg az ORTT-től (utóbbitól sokadszorra). A könyvtárról annyit, hogy háromszor kellett fordulnom egyvalami miatt, mert kitalálták hogy nyári nyitva tartás, és így csak ötig… Persze koppantam a nagy faajtón, másnap meg mehettem még kétszer. Merthogy előző nap lejártam, így keletkezett egy nap késedelem, ami miatt nem lehetett hosszabbítani könyvet, hanem be kellett vinni, hogy lehúzza a könyvtáros azon a nyüves vonalkódolvasón, ezáltal újrakölcsönöződött a cucc. Customer friendly megoldások.

Az RTL meg beütemezte a késő délutáni Sue Thomas idejére a kétórás „áramszüneteket”, melyeket a testület szabott ki rájuk, többek között mert a Balázs vagy Mónika show-ban nem hangsúlyozták ki eléggé a a pornószakma árnyoldalait. De hüvelygomba gyógyszert, síkosítót, inkontinencia betétet, lábgomba kenőcsöt, intim zuhanyt, satöbbi satöbbi lehet reklámozni, azért nem szólnak. Hogy boruljon rá a székház a sok álszent barom nyomoroncra (= ORTT). Má' elnézést, de még így is finom voltam.

Viszont pár napja nagyon nincs időm még kiakadni sem. Pénteken Omega koncert & tűzijáték (szuper volt), szombaton kerti parti, vasárnap biciklitúra. Most hétközben maszekolgatások, meg Fertő-tó kerülős biciklitúrás tervezéses elfoglaltság…

Most épp túljutottam a leveleimen és az RSS híreken, bogarászgatom a frissen talált yubnub-ot, egész hasznosnak tűnik. Kapcsford.

2007. július 2.

Mindég csak a macera

Fejlemény ASR ügyben: hívott a Microsoft support. Megoldás: nincs. Hivatalosan. Ha szeretnék ASR-el visszaállítani, akkor rendes floppy kell, USB-s nem jó. Punktum. Lehet rendelni utólag háromfélcolloskát, 2007 közepén. És ha DL100-as sorozatú szervert veszek? Abba nem is lehet rendes kismeghajtót tenni, egyáltalán. Akkor még annyira sincs ASR-em, mint így. De a Vista, meg a Windows Server 2008 (ami még csak béta) az már tudja ám! Csudivilág. Ennyi pénzért csak annyit képesek kinyögni, hogy nem működik, megszívtad. És a Microsoft szarik az egészre. És a Microsoft megteheti. Szomorú? Szánalmas?

Az előbb pedig bebootoltam az Ubuntumat, és morcos lettem. Valamitől megint nincs ALSA, csak OSS, és csak a laptop jobb hangszórója szól… Hogy a nyavalya törje ki, mi történhetett vele. Sajna mostanában többet vagyok Windowsban megint, ugyanis a webkamerám (és úgy általában az MSN kamerázás) sajnos nem üzemképes ubi alatt, meg úgyis Haegemonia-zok közben.

De legalább a hétvégén pihenésképp összeraktam egy 1 000 darabos puzzle-t (egy kolleginának), végre egy kis ujjgyakorlat. És ha már puzzle, előszedtem a szekrény mögül a 2 000 darabos tájképemet – amiből hiányzik egy darab – utánanézni neten. Sajnos a Ravensburger azt írja, hogy 30 000 darabonként újraalkotják kézzel a vágóformákat, mert elkopnak; ezért nem tudnak hiányzó darabot pótolni :( Majd valahogy megpróbálok szkenner és nyomtató segítségével minél jobban közelítő pótlást kreálni. Csak helye nincs szegénynek, a lakásban már minden szabad falfelületen puzzle lóg…

2007. július 1.

Egy hét, két kép

Microsoft kalandtúra

A héten Windows 2003-at kellet telepíteni egy HP DL320-vasra. Mint kiderült, nem kis vállalkozás, és még nincs vége a dolognak.

A szerverecskében nincs floppy meghajtó, mint ahogy mostanában már semmiben sem (nagyon helyesen). A BIOS viszont nem olyan okos, hogy USB kulcsot floppynak hazudjon; és nem sikerült sehogyan sem átverni, hogy az az USB memória az bizony floppy. Nem hitte el. Pedig ez kellene ahhoz, hogy a hőn szeretett Windowst fel lehessen rakni. Ugyanis a SATA RAID meghajtót csak floppyn fogadja el, 2007 közepén… Nem mintha foglalkoznának vele, de megírtam a picipuhának, hogy ez egy egész picit égő.

Na jó, kerítsünk kismeghajtót. Hmm, az iLO 2 tud floppyt emulálni. Beállít, meglép, virtual media: „enter license key”. Anyád. Az alap iLO alig tud valamit, hogy tudjak médiát emulálni ahhoz vegyem meg az iLO Select-et (200$), ha meg távirányítani is szeretnék akkor az Advanced-et (350$). Lassan ott tartunk, hogy az ember vesz egy szervert, és ha be szeretné kapcsolni, akkor meg kell venni 100$-ért a Push Power Button Option Pack-et, és hasonlók…

Szóval, maradt az egyetlen lehetőség, az őskőkori kisfloppy USB-s kiszerelésben. A Windows szépen megeszi a SATA drivert, eljutok a kulcs beírásáig. OLP licenc, nézzük csak meg a vonatkozó weboldalon. Nincsenek ott a termékkulcsok! Keresgél, nincs. Telefon, Microsoft support: „a kolléga, aki ezzel foglalkozik majd csak 3 után lesz”. Mikor kelnek ezek? Van egy nem olcsó Windowsom, szeretném felrakni. Nem a jövő héten, most. Újrahív 3 után: „jó, utánanéznek és visszahívnak”. Vissza nem hívtak, de 4 körül csodák csodájára ott voltak a szériaszámok a helyükön…

Feltelepülés után teszt, CA Arcserve Disaster Recovery. Ami a Win2003 ASR-t használja. Vagyis csak használná. Az ASR megeszi a recovery lemezt, aztán egyszer csak azt mondja, hogy bizony nincs floppy a gépben, és F3-al kiléphetek. Nem lehet szabadulni a kis háromfélcollostól… Kiderült, hogy az ASR nem szereti az USB-s floppyt, és kész. A 64 bites 2003-ra van patch a problémára (bele kell hackelni egy módosított bootszektort a telepítőbe, ráadásul az sincs kitesztelve az M$ szerint), x86-ra nincs. Kis levelezés után telefon, support. A hibát felvették: a kérés az, hogy vagy mondjanak valamit, hogy lehet USB-s kismeghajtóval életre kelteni az ASR-t, vagy hogyan lehet a kislemezt teljesen megkerülve. Azóta is hívnak vissza a megoldással…