Egy hét, két kép

Tizenháromból öt, 3. rész

A fénykép, ami megmentette a bolygót
The Tetons – Snake River
Ansel Adams, 1942

 Vannak, akik szerint a fényképészet két korszakra osztható: Adams előtt és Adams után. Előtte a fényképészetet nem igazán tekintették művészetnek. A fotósok próbálkoztak a képeiknek „művészi” hatást kölcsönözni különböző durva manipulációkkal, például bekenték a lencsét vazelinnel, vagy összekarcolták a negatívokat tűvel. Ekkor jött Ansel Adams, és segített a társainak felülkerekedni a kisebbrendűségi komplexusukon.

 A fényképészetet „a való ragyogó költészetének” nevezte, és tartózkodott mindenfajta manipulációtól: szerinte azok csak más művészeti formák leszármazottai. Ehelyett ő a „tiszta fotográfia” híve volt. Abban a korban, mikor gyorsan terjedtek a kompakt gépek, ő és más tájképfotósok ragaszkodtak a maguk hatalmas, régimódi masináihoz. Adams képei révén vált a fényképészet igazi képzőművészeti ággá. Ezenkívül megváltoztatta az amerikaiak gondolkodását is saját vadonjaikról, és ezzel segített megőrizni azokat.

 De szenvedélye a táj után nem korlátozódott csak a képeire. Segítségükkel 1936-ban sikeresen lobbizott Washingtonban a Kaliforniai Kings Canyon védetté nyilvánításáért; a területet nemzeti park lett.

@neatorama

Don't Give Up

 Az utóbbi napokban kicsit szét vagyok szóródva. Itthon csak nézek ki a fejemből, mint egy zombi. Úgy megyek az utcán, mintha egy másik dimenzióból jöttem volna, és csak kívülállóként szemlélődök. Eléggé passzív vagyok, pedig sok mindent szeretek csinálni, ráadásul lehetőleg egyszerre :) Most nagyon rákattantam a YouTube-ra, és mint a függő csak nézem a videókat, "csakmégezt", "csakmégazt".

 Az előbb ráakadtam az egyik all-time favoritomra, ráadásul több érdekes feldolgozásban; most azt nézem már nem is tudom hányadszorra. Előbb kellet volna megtalálni, még mindig működik. Holnap reggel szépen előszedem a méretesre hízott todo-listámat, aztán kezdek magammal valamit végre. Kicsit összeszedem magam. Épp ideje lesz.

 És egy kevésbé elvont verzió Gabriel és Kate Bush előadásában.

Remember

Remember
I will still be here
As long as you hold me
In your memory

Remember
When your dreams have ended
Time can be transcended
Just remember me

I am the one star that keeps burning
So brightly
It is the last light
To fade into the rising sun

I'm with you whenever you tell
My story
For I am all I've done

Remember
I will still be here
As long as you hold me
In your memory
Remember me

I am that warm voice in the cold wind
That whispers
And if you listen
You'll hear me call across the sky

As long as I still can reach out
And touch you
Then I will never die

Remember
I'll never leave you
If you will only
Remember me

Remember
I will still be here
As long as you hold me
In your memory

Remember
When your dreams have ended
Time can be transcended
I live forever
Remember me

 Már a sokadik hasonló videót nézem ma, az egyik kedvencem ezenkívül a Final Fantasy-s Eyes On Me. Imádom az ilyen zenéket, videókat, kicsit elvarázsolnak. Egyébként meg borzasztóan repül az idő, az előbb volt hétfő…

Egy hét, két kép

Angol practice

 Visszaigazolt egy újabb Mixxer-es, az arizonai Flagstaffból. Bár a nagy időeltolódás és egyéb elfoglaltságaink (pl. munka :) miatt nem nagyon van időnk beszélni, továbbra is úgy gondolom, hogy ez a language-exchange egy hatalmas találmány.

 Ezenkívül az angol regényolvasgatás mellé még valamit vettem fel a palettára: a hangoskönyvet, vagyis „audio book”-ot. Az egyik legjobb forrás a Project Gutenberg oldalán van, az ember által felolvasott hangoskönyv kategóriában. Ha lehet, a beszédszintetizátort inkább mellőzöm; így is elég olyan felolvasót találni, akinek a hangja hosszútávon is kellemes.

Félek

Félek egyedül,
Csak álmaimat kergetem,
Félek egyedül,
Mégis egyedül ébredem.

Félek egyedül,
Forogva álmatlan éjeken,
Félek egyedül,
Így álmodom róla éberen.

Félek egyedül,
Bár a sok kudarc emészt,
Félek egyedül,
De fél nem adhat egészt.

Félek egyedül,
Így álmodom éberen én,
Félek egyedül,
De a remény lángja ég.

Tizenháromból öt, 2. rész

A fénykép, ami tönkretett egy iparágat
Hindenburg
Murray Becker, 1937

 A képek ereje a Hindenburg 1937. május 6-i felrobbanását a 20. század egyik legnagyobb szerencsétlenségévé teszi.

 Ennek ellenére ez nem egészen fedi a valóságot. A fedélzeten levő 97 emberből meglepő módon 62 túlélte a katasztrófát. Ráadásul 1932-ben már történt egy sokkal súlyosabb katasztrófa: a USS Akron belezuhant az Atlani-óceánba, amelynek során 73 ember halt meg. Ennek ellenére a Hindenburg katasztrófájának „epikus” mivolta maga mögé sorolta a halálos áldozatok számát.

 A Hindenburg leszállását a tulajdonos PR kampányának keretében 22 fotós, riporter és filmhíradós várta Lakehurst-ben. A szerencsétlenség világméretű publicitása megingatta az emberek hitét a léghajókban, amelyek abban az időben a legbiztonságosabb légi szállítóeszközöknek minősültek.

 A 20-as, 30-as években a léghajók rendszeresen ingáztak Németország és Amerika között. Mindez egy csapásra megszűnt 1937-ben, és véget ért a léghajózás aranykora.

@neatorama

Hangulat

„Mert kell valaki, akihez beszélsz,
Mert kell egy másik, mások ellen,
Ne áltasd magad, ennyi az egész,
de ez eltéphetetlen.”

Google Earth: 80 katt alatt a föld körül

 Mivel már régen nézelődtem a virtuális földgömbön, felraktam a Google Earth 4-et a laptopomra. Bejártam a szokásos útvonalamat: Győr, Sopron, Budapest, Párizs, New York, Kairó. Nem tudom miért, de mindig ezt az utat járom végig elsőnek :) Sajnos még mindig nincs rendes felbontású műholdkép se Győrről, se Sopronról és környékükről… Viszont alapból vannak textúrázott 3D modellek sok épületről, és kis kék ikon formájában tele van szórva minden a panoramio képeivel. A 3D modellek nem túl szépek, a parlament egyenesen borzasztó (nem biztos hogy magára ismerne, ha tükörbe nézne).

 Visszatérve Győrbe, ha már használható műholdkép nincs, megnéztem a panoramio-s képeket. Eléggé fennakadtak a szemeim, amikor az alább látható példányt megláttam… (Súgok: a képaláírást kell figyelni.)

Mixxer

 Tegnap este netezés közben egyszer csak felbuggyan egy skype buborék, hogy ikszipszilon felvenne a partnerei közé. A felkérőüzenetben tört magyarsággal azt írta az illető, hogy szeretne magyarul tanulni. Visszaigazoltam, és mint kiderült egy kairói arab fickó, aki az egyetemen németül és magyarul tanul. Egész jól elbeszélgettünk, meglepően jól volt a magyarja, ahol meg nem ment: rásegített németül. (Mondjuk azt nekem kicsit nehezebb volt dekódolni; bár 10 évig verték belém a németet, egy pohár vizet nem tudnék kérni…)

 Az is kiderült, hogy talált meg. El is feledkeztem róla teljesen, hogy még hónapokkal ezelőtt regisztráltam a Mixxeren, amire még az Omniglot blogján akadtam rá. A Mixxer alapkoncepciója olyan beszélgetőpartner felkutatása, aki a te anyanyelvedet szeretné megtanulni, és megfordítva: az ő anyanyelve az, amit te szeretnél megtanulni. Jó üzlet, kölcsönös tángálás :)

 Felbuzdulva a felfedezésen benéztem a Mixxer oldalára, és nyomtam egy partnerkeresést. 8 találat (azaz 8 angol anyanyelvű, magyarul tanulni szándékozó), 4-et felvettem, egy visszaigazolt azonnal. Egy izraeli informatikushallgató, akivel igen jót dumáltunk angolul. Hajnali fél egyig kopogtak a billentyűk. A nagyszülei magyarok voltak, és szeretne megtanulni ő is; cserébe segít nekem az angolban. Még várom, hogy más visszaigazol-e.

Tizenháromból öt, 1. rész

 Még régebben olvasgattam ezt a postot: 13 fénykép, ami megváltoztatta a világot. Csak úgy véletlenül találtam rá. Eredetileg a neatoraman volt, akik meg a mental flosstól vették át. Most én is átveszek egy részt. Kiválasztottam öt képet, amit szép lassan beposztolok a kísérőszöveggel együtt. Öt kép: nem a súlyuk alapján, hanem szubjektíve. Öt, ami valamiért tetszik.

A kép, amely megváltoztatta a haditudósítást
Omaha Beach, Normandia, Franciaország
Robert Capa, 1944

 Robert Capa háborús fényképész szavai szerint: „Ha a képeid nem elég jók, nem voltál elég közel.”

 Legemlékezetesebb képeit a D-nap reggelén készítette, 1944 június 6-án, mikor a gyalogság első hullámaival megérkezett Omaha Beach-re. Heves tűz fogadta őket; Capa pedig lemerült, hogy egy kis fedezéket találjon, majd ellőtte az összes filmkockáját. Hajszál híján sikerült megmenekülnie.

 A négy tekercs filmből csak 11 felvétel maradt épségben, a többi tönkrement egy túlbuzgó laborasszisztens hibája miatt, aki feloldotta a filmet túlzott sietségében, előhívás közben. (Próbált határidőre elkészülni a Life magazin következő számához.)

 Ironikus csavar, hogy ugyanettől a hibától lett a néhány megmaradt fénykép kissé „szürreális”. Több mint 50 évvel később Spielberg hosszasan próbálta reprodukálni ezt a „hibát” a Ryan közlegény megmentése partraszállási jelenetéhez.

TVnetfüggőség, 2. rész

 Hétfőn késő délután rövid haldoklás után ismét megadta magát a netem. Mivel csak nem akart feléledni, gondoltam több mint két hét kehesedés után felhívom már a TVnet-eseket, hogy ugyanmá' tegyenek valamit. A telefonszámukon természetesen a szokásos robothangos gombnyomkodós automata jelentkezett, de egész hamar sikerült emberrel beszélni. (Persze előtte még a robothang próbált lebeszélni, mondván tudják hogy hibák vannak az átállás miatt, és azok elhárításán dolgoznak. Azért nem árt ezt egy emberrel is felvésetni megerősítésképpen…) Az ügyfélszolgálatos csak annyit mondott, nem veszi fel a hibát, mert tudnak róla hogy a MATÁV-nál (nekem az marad – MAgenta TrÁgyaszolgáltató Világcég) nagy gáz van, dolgoznak rajta. Ha másnap se lesz még, szóljak újra.

 Meglepetés: másnap se volt. Egész nap. Újból telefon, ezúttal vették az adást, a hibát a MATÁV-nak továbbpasszolták. Én már lemondtam róla, hogy a héten lesz valami, a magenta nem mozgatja gyorsan a szálakat. Erre ma délelőtt kapom a telefont: reggel hétkor csörgött otthon a TVnet, hogy jó-e lett már. És jó. A MATÁV kártyacserét játszott a központban. Juhé. Ma még csak egyszer szakadt, remélem többet nem fog. Ja, és nem semmi a TVnet várakoztatózenéje, random borzalmak. Először valami ultranyálas izé volt, tegnap meg valami countryzene. Hátha valaki ijedtében leteszi :)

 Egyébként az ügyfélszolgálat udvarias, gyors, ami ritkaság manapság. Pirospont. Ami visszavonásra kerül ha egy héten belül megint elromlik a pókhálóm… Sávszélesség-emelés viszont még sehol.

Beryl

 Emellett a Vista Aero-ja pironkodva elbújhat egy sötét sarokba. Már nagyon várom az Ubuntu őzikéjét, amivel elvileg out-of-the box fog menni ez is meg a laptopom hangkártyája is… Most épp a herd 3-nál tartunk :)

Vista: aktiválja a radai rosseb

 Egész közelről láttam egy Vistát. Igaz csak nagy vonalakban, de egyáltalán nem estem le tőle a székről. Még komolyabban nem is nézegettem bele, de amikor az aktiválási módszereket nézegettem, igencsak felment a vérnyomásom. Dugja fel magának az aktiválós szemeteit az összes szoftvergyártó, aki ilyet használ. Aki nem akarja megvenni, az így is feltöri, legfeljebb kicsit tovább tart. De ezzel a sok tetű aktiválós regisztrálós dologgal majdnem annyira szívatják a legális felhasználókat, mint a kalózokat. Sőt. És még van pofája a Microsoftnak azt írni, hogy azért „fejlesztette” az aktiválást, mert cél az „improving user experience”. A kifütyülendő részeket most kihagynám.

 Az aktiválástól eltekintve, van egy érdekes cikk az IT.news-on, egy kis idézet belőle:

„Úgy látjuk, hogy a Vista nem csupán egy operációs rendszer, hanem szimptóma is. Annak a tünete, hogy ma már csak döcögősen működik a Microsoft hagyományos fejlesztési modellje, amely a „nagy durranás”-szerű termékkiadásokra épül. Elsősorban azért, mert időközben bebizonyította életképességét a másik oldal, a nyílt forrást használó fejlesztői közösség, amely apránként, de jóval gyakrabban készít új verziót egy adott szoftverből. Emiatt történhetett meg, hogy a Windowsba hagyományosan integrált számos alkalmazás – mint az Internet Explorer vagy az Outlook Express – fokozatosan, de menthetetlenül elavult a folyamatosan megújuló alternatívák mellett. A Microsoftnak ezért most azért kellett pedáloznia, hogy behozza a lemaradását, és az igazán előremutató fejlesztésekre nem maradt energiája. És ez új, merőben szokatlan probléma Redmond számára.”

   IT.news cikk

TVnetfüggőség

 Tegnapelőtt nem volt net itthon. Egyáltalán. Mintha levágták volna a fél kezemet :) Szegény routerem 5 másodpercenként próbálta újraépíteni a kapcsolatot, már majdnem füstölt az igyekezettől. Egy ideig lestem hogy lesz-e valami, aztán feladtam. Aztán csak sötét, nyugi, meg zenehallgatás. Álmodozás. Valakiről.

 Tegnap meg próbáltam utolérni magam, mint általában. A wikivel is le vagyok maradva, csak a nap képeit tettem rendbe. Mire ide írtam volna valamit, addigra már majdnem bealudtam. A TVnet meg menjen a fenébe, ha egy egész napot szüttyögtek itt a netszereléssel, legalább megcsinálhatták volna a beígért sávszélesség emelést, 1 megáról 4-re. De nem.